Mocskos egy érzés ez az irigység. Mondhatnám, hogy óvatosan lopózik be, mint éjjel a tolvaj, de az nem lenne igaz. Az irigység jóval erősebb ennél. Az irigységnek nincs szüksége sunyi, betörős módszerekre. Az irigység, olyan erős, hogy bármikor támadhat szemből is. És meg is teszi.
Egy barátom könyvét olvastam. Nem is könyvét. Csupán az első fejezetet. Tegnap kezdte. Elég jól sikerült. Izgulok a főhősökért, úgy ahogyan azt az ember minden siker-sztori elején teszi. Ami nevetséges, hogy nem a barátomat irigylem. Ahogy olvastam és egyre inkább részesévé váltam a történetnek, rájöttem, hogy a női főszereplőt irigylem. Elszomorítana, ha happy end lenne a végkifejlet. Irigylem a főhősnőt, amiért úgy néz rá a főhős, ahogy rá néz. Remélem szét szakadnak. Nem mintha ettől, bárki is úgy nézne rám, mint ahogyan Rá néznek.
Az irigység nem csak mocskos, de felesleges érzelem is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése