2013. január 4., péntek

Afrika- long story short

Egyszer réges-régen, megismertem egy igazán kedves kis bloggert! Na ő aztán igazi blogger volt a javából. Afrikának hívták, forró volt és szenvedélyes. Úgy általában Afrikához és a fekete nőkhöz hűen. Aztán gonosz lelkek törtek az én drága Afrikám életére! Mindent elvettek Tőle, ő pedig csak egy szívszorító ordításra volt képes. Nem ütött, nem karmolt, nem harapott. Csak sikított, olyan hangosan, olyan fájdalmasan, olyan afrikásan, amit csak is a valóság idézhetett elő. 

Aztán Afrika meghalt. 

És én őszintén kétségbeestem. Őszintén úgy gondoltam, minden ami vele történik igazságtalan. Aztán Afrika - rá nem valló módon - elkövetett egy hibát. Támadási felületet hagyott és egy igazi ribanc támadta meg őt. De persze Afrika látszólag megoldotta ezt a dolgot és én abban a pillanatban eldöntöttem, hogy blogolni akarok! Először is amennyiben Afrika olvassa majd valaha ezeket a sorokat, köszönetet nyilvánítanék  Köszönet azért, hogy megihlettél, és köszönet azért, hogy megpróbálhatlak túlszárnyalni, túlnőni, túlfejlődni, úgy általában túl teljesíteni és sokkal sokkal jobbnak lenni. 
Másodszor történetünk itt még messze nem ért véget. Kedves Afrikánk szívét jól összetörték. Ma ott voltam Afrika mellett. A kanapén ültem, mikor ő elfeküdt kényelmesen a fotelében. A TV-je ki volt kapcsolva, nem hallgatott zenét, nem festett, nem aludt, nem olvasott, csak ült és meredt maga elé. És ebben a pillanatban én rájöttem, valahogy elkezdtem érezni, hogy mennyire megalázva érzi most magát! Hirtelen a kanapéra nézett, majd felpattant. A fürdőszobába sietett. Beállt a tükör elé. Ollót és borotvát húzott elő a fiókból. És már-már sikítani akartam félelmemben, ijedtemben de aztán hallottam, ahogy nyisszen az olló. Csitt-csatt-csett.... Csak úgy peregtek a hajtincsek, és némelyek olyan aprók voltak, hogy meg sem lehetett őket különböztetni a könnycseppektől. Úgy gondolom Afrika egy olyan varázslatos személyiséggel rendelkezik, ami mindenkinek okozhat meglepetéseket. Néhány dolgot azonban biztosan tudok Afrikáról:


1. Kevesen bántották Őt annyira, mint ahogy most Te tetted. 
2. Sosem hagyná, hogy ezt lásd rajta és sosem célozgatna arra, hogy mennyire jó volt Veled régen. (lehet, hogy azért mert nem is volt?:) 
3. Bármit is tettél, számára garantáltan halott vagy, amit nem tudsz a likeolgatással megváltoztatni. - és az Ő szavaival élve - Ő egy jó fej ex-barátnő, egy ŐRÜLT, PSZICHOPATA ex-barátnő, aki beszél a halottakkal! (amit egyébként Rád nézve feleslegesnek és túl kegyesnek találok)
4. Nincs túl Rajtad. De azt tudom, hogy ha levágatja (és ha SAJÁT MAGÁNAK vágja, akkor még inkább)  a haját elkezdett továbblépni... És tik-tak-tik-tak... Mind tudjuk, hogy milyen a mi Afrikánk, hogy ha egy kicsit is beindul.
 

Most pedig kedves kis történetünk végén, aminek még koránt sincs vége ellátlak kedves ellenségem egy két jó tanáccsal! 

1. Azt javaslom húzd meg magadat! 
2. Csak a jó Isten tudja mennyire kattant most be?! Azt javaslom kezdj el félni, mert ő játszani kezdett!
3. Mielőtt azt gondolnád, hogy célozgat Neked, rejtve vagy nyíltan, személyesen, vagy blog bejegyzésben, facebook-on, vagy sms-ekben, garantálom, hogy tévedsz! 

Bár ahogy Téged ismerlek, annyira hülye vagy, hogy az se fog feltűnni, hogy ez a POSZT Neked szól... 




to be continued... ;) 


UI,: Mindenhol tükrök hevernek a kanapékon? 

xoxo:
TK. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése