A minap egy barátommal egy japán éttermet látogattunk meg. Minden pont olyan volt, mintha Japánban lennénk. cseresznyevirágok, halak és rizs mindenütt. gésák fehér arcai villantak ránk, vörös,csókos ajkaikkal küldtek felén invitáló puszikat és tökéletes szemeikkel néztek ránk kérdően mikor felvették a rendelést. Különleges egy étterem volt. A specialitásuk egy hal étel volt. ami pedig az érdekessége volt, az egy hatalmas akvárium. Az akváriumból kiválaszthattam melyik hal szimpatikus nekem. Néztem őket, ahogy mit sem sejtve úszkálnak a vízben. Békések voltak. Néha-néha összeütköztek, tettek egy kört, a víz tetejére úsztak, majd újra a mélybe vetették magukat. Láttam a buborékokat, amiket a kopoltyúk hagy nyomként maguk után. Aztán a barátom kiválasztott egyet. A kedves gésák biztattak minket! "Válassz! Válassz! Nagyon finom..". Miután választott a barátom, le kellett hogy üljünk. Vártunk 10 percet és a hal ami mellett döntött ott feküdt. jól átsütve, megpirítva, fűszerekkel, meg tésztával. Eszembe jutott az előző békés kép az akváriumról. Ahogy az a halacska, úszkált, ütközött, lélegzett. Ahogy tele volt élettel és most 10 perccel később halott volt. Aznap csak tésztát ettem. Ugyan a barátom nem értette. Nem vagyok egy vegetáriánus típus... de a történtek sokkal jobban megráztak mint azt hittem. Azt hiszem a saját életemet láttam.
Ami ugyanilyen könnyedén érhet majd véget. Az elevenségem, a vitalitásom, a csattanó élettel teliségem pusztán 10 percen múlik... 10 nyomorult perc.
Visszaszámlálás indul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése