Tudod az az érdekes helyzet áll fent, hogy néhány hete egy búcsú levelet posztoltam ki Miattad! Már akkor is úgy gondoltam, TE lehetsz az én nagy szerelmem. És már akkor úgy gondoltam, hogy ebbe nem szabad belefolynia a múltnak. Ma Neked írok egy búcsú levelet.
El kell, hogy mondjam, hogy nem tudom, hol rontottam el! Nem tudom, mit mondtam ma, ami ezt váltotta ki belőled! És nem tudom, hogyan csinálhatnám vissza. El kell, hogy mondjam, hogy végig voltak érzelmeim Feléd. Nekem ez sose volt csupán egy játék. Nekem ez végig Rólad szólt, egyedül Rólad! El kell, hogy mondjam, hogy nagyon fogsz hiányozni. Hogy belehalok, hogy elveszítettelek, hogy a Tiéd akarok lenni!
El kell, hogy mondjam, hogy soha senkit nem akartam ennyire szeretni, mint téged. És még soha senkit nem féltem ennyire szeretni mint téged. Azt kívánom bár visszacsinálhatnám, de félek, hogy ez lehetetlen! Sajnálom, hogy az első napunk az utolsó volt. És tudom, hogy azt akarod, hogy elfelejtselek, hogy TE is el akarsz felejteni engem... De én ettől már most sokkal jobban szeretlek! És tessék, kimondtam. Kimondtam, de még mindig elég gyáva vagyok, ahhoz, hogy ezt névtelenül osszam meg a Világgal... Remélem, hogy ezt elolvasod és remélem, hogy van valami halvány fogalmad arról, hogy ki vagyok! De ha még sincs... Hát elég ha azt tudod, hogy őszintén sajnálom, hogy elveszítettelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése