Havazott e valaha Afrikában?!

Közölnék valamit hópelyhecskék: Elvesztettetek, és valaki más karjába löktetek... 

Tudjátok kedves Tavaszi kollekció viselők!

Idegennek érzem magam... Látom a finom hópelyhek puha találkozását a talajjal... Sokaknak megnyugtató a fagyos esőcseppek lágy ringatózását figyelni. Engem azonban nem nyugtat meg a dér, nem nyugtat meg a fagy, nem nyugtat meg a csontjaimig hatoló hideg és nem nyugtat meg a lágy takaró, ami körül öleli a földet! Az első este, amikor először havazott kinéztem az ablakon és figyeltem, ahogy a csillámok földet érnek. Először igazán örültem neki. Hirtelen valami különleges dolog részesének éreztem magam. Arra gondoltam végre egy új Világba csöppentem, egy olyan Világba, aminek része a négy évszak, amiben vannak hegyek és völgyek… Úgy éreztem a valóság része vagyok és szerettem ennek a valaminek a része lenni. Aztán másnap délelőtt jól felöltöztem. Hótaposót húztam, kesztyűt, vastag kabátot, meg sapkát és sálat… Minden smakkolt. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót még úgy éreztem, hogy boldog vagyok, hogy ez a Világ befogadott, bekebelezett, hogy szeret engem az új hideg, fagyos, csillámló világom! Aztán kinyitottam az ajtót… És hirtelen szembe találtam magamat a ténnyel, hogy körülöttem minden megfagyott. Megállt az élet. A medvék horkolásától hangos az erdő, a nyulak mélyen elbújtak a vackukba épp úgy, mint a sündisznók a falevelek rakásának alján. Elhúzódtak a bogarak, egészen a mohák mélyére… És én éreztem, ahogy a csend szinte megfoghatóvá válik. A vállaimra nehezedő levegő súlya szinte elviselhetetlenné vált. Láttam életre kelni az ürességet. És akkor belém hasított a gondolat: idegen vagyok! Tudjátok úgy érzem magam, mint aki nem régen érkezett meg Afrikából… Szerettem ott élni. Szerettem a fülledt levegőt. Szerettem a hosszú éjszakákat. A tenger partot, a forróságot… És most ha kinézek az ablakomon a hó fogad. Olyan helyre akarok költözni, ahol nem találnak rám a hideg hópelyhek. Olyan helyre akarom száműzni magamat, ahol soha többé nem találkozom a csúszós utakkal. Olyan helyre akarok elmenekülni a fájdalmam elől, ahol nem kell sapkát, sálat, kesztyűt és hótaposót húznom. Meleg éghajlatra kellene költöznöm… De havas és havas vidék között is van különbség.

Jelenleg az én házam tájékán a hópelyhek meglehetősen ellenségesek velem szemben. Azonban az új szomszéd srác forró kandallóval csábítana át magához. Afrikában ugyan sosem havazna… De jelenleg nincs pénzem repülőjegyre. Viszont a szomszéd srác határozottan délebben lakik az én hópelyheimtől! És bármit hajlandó vagyok megtenni azért, hogy elszakadjak a kertemet körülvevő hótól. Én idegen vagyok a saját portámon… És az idegenek látnak szívesen a saját barátaim helyett!
Tudjátok én Afrikából jöttem… És egy hómentes övezetbe is fogok visszatérni! 

És hogy mi a jó hír? Hogy a hideg idő enyhülése esőt hoz... És köztudott 

tény, hogy az eső elmossa a havat!