Az élettől bizonyos dolgokat készen kapunk. Készen kapjuk a bacilusokat, az egy éjszakás kalandokat, de néha még az igaz szerelmeket is. Ma már egy olyan Világban élünk, ahol az emberek nyíltan, szemérmetlenül cserélgetik a partnereiket, ahol nincs kivetnivaló abban ha a legjobb barátnőm barátnőjének a volt pasijának a haverjának az unokatesója az én pasim. De még az sem számít abszurdumnak, ha a legjobb barátnőm volt barátja az én barátom. Mert hát mit is lehetne tenni az érzelmek ellen? Nyilván nem én vagyok az egyetlen ember, aki bizonyos készételek felé meglehetősen bizalmatlan. Csak egyetlen pillanatra gondolkozzunk el azon, hogy az újdonsült pasink milyen botrányokon, fájdalmakon mehetett át, amitől olyanná vált, amilyen lett. Készként kapjuk, akár csak a mirelit borsót. Kész ember, semmi formálni való, pusztán betesszük a mikróba, a sütőbe, a fazékba, a serpenyőbe és máris fogyasztható. Még "ideálisabb" esetben ezzel sem kell vesződnünk, csak beállunk a sorba a McDonald's-ban és már ott is díszeleg a tálcánkon a forró, "frissen sült" hamburger. Valóban így megy ez ma? Valóban ez a normális? Sorban állni egy pasiért? Az egyetlen különbség a készételek és a férfiak között, hogy a készételek nem ugranak ki a szádból mondván, hogy "még sem benned akarok a csúcsra jutni" - akarom mondani "még sem a Te hátsóbejáratodat akarom élvezni" - mint ahogyan az a férfiakkal előfordul miközben kiugranak az ágyunkból. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki bizalmatlan bizonyos készételekkel kapcsolatban. Azonban ma már nem olyan Világban élünk, ahol a bizalmatlan egyenlő a "nem fogyasztó" címkével. Hiszen az, hogy gyors, sokan ismerik, "közösségi hely", hogy gyakorlatilag nem romlandó és hónapokig eláll, már inkább számít előnynek. Mert hát mik is lehetnének egy férfi legjobb tulajdonságai? Ha nem az, hogy gyors, hogy nem romlandó, hogy hónapokig eláll, és bizonyos értelemben véve olykor döbbenet mennyire praktikus tud lenni a "közösségi hely" jelző is. Hiszen valljuk be, imádjuk ha egy bulin a szervező lány minket soron kívül enged be, mert valaha valamikor ők ketten pont pont pont! Szóval a rengeteg jó tulajdonság mellett, már nem is olyan zavaró, hogy undorító, ugye? Leküzdjük a torkunkban keletkező gombócot, egyszerűen visszanyeljük és azt mondjuk: Ma csak erre van időm, energiám és nagyon nagyon nagyon halkan egy óriási zárójelbe, mikroszkopikus betűkkel hozzátesszük: meg aztán, úgy sem érdemelnék ennél jobb falatot. Úgyhogy komótosan beülünk a gyorsétterembe és várunk a sorunkra... Bár a "várni" szót erős túlzásnak érzem, ugyanis olykor a telefonjainkon csacsogunk, a telefonunkat nyomkodjuk, a pénzünket számoljuk, mindenesetre nem vagyunk tétlenek! Nem ücsörgünk vadászva, hogy valaki meghívjon minket egy italra. Egyszerűen összekötjük a kellemest a hasznossal, hiszen a kajánkat így is- úgyis megkapjuk majd! Nincs lelkesítő beszéd a végén, hogy mi történt azokkal a nőkkel, akik kiöltöztek mikor étterembe mentek. Ma már nem azt a világot éljük, hogy a nők elvárják, hogy kinyissák nekik az ajtót. Ma már abban a világban élünk, ahol a legnagyobb megtiszteltetésnek az számít ha a pasi olykor-olykor felajánlja, hogy "felugrik hozzád, de nem alszik ott". És tegyük csak szívünkre a kezünket! Erről szólnak a gyors éttermek, erre rendezkedtünk be, mert úgy gondoljuk: ennél többet nem érdemlünk. Úgyhogy bele is megyünk, be is térünk! És eljátsszuk, hogy őrülten boldogok vagyunk a hamburgerünk társaságában ülve.
Vannak férfiak akik úgy gondolják, ez az egész, hogy a társadalom ilyenné vált, hogy mi nők nem akarunk vagyonokat fizetni egy ebédért és nem öltözünk ki, a mi hibánk. Ezek általában azok az alfahímek, akik továbbra is úgy gondolják, hogy a nők nem teljes jogú tagjai a társadalomnak. De kérdem én, kik formálják a társadalmat ha nekünk NINCS jogunk hozzá?
Talán nincs lelkesítő beszéd a végén, de konklúzió mindig van. Lehet, hogy a férfiak miatt elégszünk meg a gyors éttermekkel. De ennyi hamburger és sült krumpli után én rájöttem, hogy IGAZI ételre vágyom. Számomra nem elég, hogy néhány hónapig vagy évig eláll... Olyan kell, ami örökké friss marad. Olyan, amitől nem hízok el! Így hát ha éheznem is kell hónapokig, vagy akár évekig... Nem állok többet sorba! Várok. Kiöltözve, nem a telefonomat nyomkodva, nem facebookozva. Egy elegáns étteremben leszek, minőségi bort iszogatva, és amikor a pincér odajön hozzám, hogy választottam e már? Az én válaszom mindig az lesz:
"Még várok valakit!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése