zuhanás

Egy nagyon bölcs ember egyszer ezt mondta: 

bizalom nélkül nincs szerelem. 

Némi gondolkodás után rádöbbentem, hogy ez valóban így van. A bizalmatlanságom feléd kiölt MINDEN szerelmet belőlem... Nem tudom ki tehet arról, hogy nem bízok Benned? Talán én...  Mivel szeretőből váltam szerelemmé. Amit viszont BIZTOSAN tudok: nem akarom így leélni az életemet! A dolog visszafordíthatatlan. Szívem szerint választás elé állítanálak. Azt mondanám "én vagy ő". De nem a barátnőd és köztem kellene választanod...

Azt mondod nem jelent veszélyt? Én azt mondom egykor én sem jelentettem.

Azt mondod nem érzel semmit? Én azt mondom egykor irántam sem éreztél semmit. 

Azt mondod soha nem tennéd? Én azt mondom egykor velem se tetted volna. 

Azt mondod nekem soha nem hazudnál? Én azt mondom a barátnődnek is ezt mondod. 

Azt mondod szeretsz? Én azt: nem bízom Benned. 

A szerelmünknek olyannak kéne lennie mint a kötéltáncosnak a kötél. Biztonsággal kéne végig sétálnom rajta még akkor ha 80 emelet magasan vagyunk. 

Akrobata akarok lenni... Úgy akarok leugrani és zuhanni, hogy tudom, hogy ott állsz és vársz rám. 

Az egyetlen szerelem amit igazán akartam a mi szerelmünk volt! Az egyetlen ember, akit igazán szerettem Te voltál. Még most is kötéltáncos akarok lenni. Még most is akrobatának érzem magamat. De ma azért imádkoztam, hogy ne a mi szerelmünk legyen a kötél... És hogy amikor ugrok, ne te várj lent. Mert mindkét esetben úgy érzem, halálra ítélt vagyok!