tél

FÁJDALOM

Minden porcikám ordít a fájdalomtól. 

Tudjátok kedves, divat rajongók! Minden nyárnak meg van a maga rövid története. Az átlagos szerelem, ami  még forróbbá teszi a homokot a lábunk alatt, ami még inkább égeti a bőrünket vagy épp amire egyáltalán nem szeretnénk gondolni. Pletykafészek írta egyszer, hogy ezek a könnyed nyári szerelmek hamar igazzá válthatnak. És én a mi rövid nyári történetünkről azt gondoltam, igazzá kell válnia. Addig-addig csűrtem faragtam a dolgokat, ameddig szerelmes nem lettem. Amolyan mindent felemésztő, rajongó szerelemmel. Mire lehullott az első hó, ő is szerelmes lett. És a nyári történetünk valósággá vált. De a nyári szerelmekhez hűen ez is rövid, sekélyes és hirtelen volt. Mi volt a pofon? A "fogalmad sincs mit élek meg. Szeretlek... De mint barátot!" mondat. És mikor jött a pofon? Tegnap előtt esett le az utolsó hó. Az évre már nem mondanak több havat. Aztán tegnap a hóra ráesett az eső. Langymeleg csapadék égette el a jeget... És én arra gondoltam, jövőhéttől kezdődik a tavasz. A mi szerelmünk pont olyan volt mint a téli jégbe fagyott virág. Csak addig virágzik ameddig a hó el nem olvad. Aztán ahogy beköszönt a tavasz elrohad.

Rohadunk.