ÁRAMÜTÉS
A legkegyetlenebb, legfájdalmasabb fajtából. Lassan szalad végig a csontjaimon. Ahogy megérintem érzem a szikrát. Az ujjaimtól indul, egészen végig a karomig. Blokkolja az agyam, egyetlen gondolat sincs benne, egyetlen használható szó se... Kikerekedik a szemem, érzem, ahogy tágul a pupillám. Égett szagot érzek. A bőröm égett szagát. Felperzsel, forró, tüzes, erős, ellentmondást nem tűrő. Szikra! Isten igazából szikra... Kiszárad a szám, mintha olthatatlan szomjat éreznék. Aztán szalad tovább... Megrándulnak a nyakizmaim. Érzem ahogy feszülnek a karizmok... Görcsbe rándul a gyomrom. Pillangók mindenütt. A gyomromból törnek elő, megállíthatatlanok, repkednek, repkednek és repkednek. Végigszalad a szikra egészen a combjaimon... Görcsben álló lábujjakban érnek véget. Mintha ott találnának menedéket. Aztán az egész egy katarzisban ér véget. Érzem ahogy az áram eléri a szívemet. Dobban egy jó nagyot... tüdüm... Aztán mintha valami felgyorsítaná. tüdüm,tüdüm... zakatolja és egyre gyorsabb lesz tüdümtüdümtüdüm... Aztán egy hatalmas kiáltás. A testem képtelen tovább elviselni. Mintha vonzás és taszítás lenne egyszerre. Forró és hideg. Sötét és világos. Tisztánlátás és vakság. Katarzisban hullok szét! De Neked több kell!
ÚJABB ÁRAMÜTÉS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése