tiktak.

Eddig fülig szerelmes voltam! 

Most TORKIG vagyok! 

tél

FÁJDALOM

Minden porcikám ordít a fájdalomtól. 

Tudjátok kedves, divat rajongók! Minden nyárnak meg van a maga rövid története. Az átlagos szerelem, ami  még forróbbá teszi a homokot a lábunk alatt, ami még inkább égeti a bőrünket vagy épp amire egyáltalán nem szeretnénk gondolni. Pletykafészek írta egyszer, hogy ezek a könnyed nyári szerelmek hamar igazzá válthatnak. És én a mi rövid nyári történetünkről azt gondoltam, igazzá kell válnia. Addig-addig csűrtem faragtam a dolgokat, ameddig szerelmes nem lettem. Amolyan mindent felemésztő, rajongó szerelemmel. Mire lehullott az első hó, ő is szerelmes lett. És a nyári történetünk valósággá vált. De a nyári szerelmekhez hűen ez is rövid, sekélyes és hirtelen volt. Mi volt a pofon? A "fogalmad sincs mit élek meg. Szeretlek... De mint barátot!" mondat. És mikor jött a pofon? Tegnap előtt esett le az utolsó hó. Az évre már nem mondanak több havat. Aztán tegnap a hóra ráesett az eső. Langymeleg csapadék égette el a jeget... És én arra gondoltam, jövőhéttől kezdődik a tavasz. A mi szerelmünk pont olyan volt mint a téli jégbe fagyott virág. Csak addig virágzik ameddig a hó el nem olvad. Aztán ahogy beköszönt a tavasz elrohad.

Rohadunk. 

Isten, Zoli és Lehetetlen.... ?

- Mit csináltál délután? 

- Sírtam, aztán az ágyamban feküdtem... 

- Megvigasztaltalak volna... 

- Lehetetlen lett volna! Vigasztalhatatlan voltam... És egyáltalán nem vagyok flörtölős hangulatban. 

- Én nem ismerem a lehetetlent! 

- Akkor ideje, hogy bemutassalak titeket egymásnak! 

A fejemben lejátszódott a kép. 

"Kedves Lehetetlen! Ő itt Zoltán... Flörtölgetni próbáló, elveszett lélek, aki azt hiszi bármire képes!"
"Zoli, ő itt Lehetetlen! Idegesítőbb mint Te valaha is leszel. Összetöri az álmaidat, a szívedet, a pillanatokat amiket egyébként meg kellene élned. Az egész életedet tönkre fogja tenni. Mostantól a részeddé lesz. Olyan lesz mint egy lánc, amitől soha többé nem szabadulhatsz..." 

És ekkor egy hang belül emlékeztetett valakire. 

"Elfelejtettél bemutatni engem!" suttogja, olyan lágyan és olyan szelíden, hogy azonnal tudom ki az. Rá sem kell néznem. 

"És Zoli!" - kezdem, mosolyogva. "Ő itt Isten, aki nem ismeri a lehetetlent!" 

áramütés

ÁRAMÜTÉS

A legkegyetlenebb, legfájdalmasabb fajtából. Lassan szalad végig a csontjaimon. Ahogy megérintem érzem a szikrát. Az ujjaimtól indul, egészen végig a karomig. Blokkolja az agyam, egyetlen gondolat sincs benne, egyetlen használható szó se... Kikerekedik a szemem, érzem, ahogy tágul a pupillám. Égett szagot érzek. A bőröm égett szagát. Felperzsel, forró, tüzes, erős, ellentmondást nem tűrő. Szikra! Isten igazából szikra... Kiszárad a szám, mintha olthatatlan szomjat éreznék. Aztán szalad tovább... Megrándulnak a nyakizmaim. Érzem ahogy feszülnek a karizmok... Görcsbe rándul a gyomrom. Pillangók mindenütt. A gyomromból törnek elő, megállíthatatlanok, repkednek, repkednek és repkednek. Végigszalad a szikra egészen a combjaimon... Görcsben álló lábujjakban érnek véget. Mintha ott találnának menedéket. Aztán az egész egy katarzisban ér véget. Érzem ahogy az áram eléri a szívemet. Dobban egy jó nagyot... tüdüm... Aztán mintha valami felgyorsítaná. tüdüm,tüdüm... zakatolja és egyre gyorsabb lesz tüdümtüdümtüdüm... Aztán egy hatalmas kiáltás. A testem képtelen tovább elviselni. Mintha vonzás és taszítás lenne egyszerre. Forró és hideg. Sötét és világos. Tisztánlátás és vakság. Katarzisban hullok szét! De Neked több kell! 

ÚJABB ÁRAMÜTÉS

It's alarming honestly how charming she can be
Fooling everyone, telling them she's having fun

féltékenység? Ugyan kérlek! Királynő vagyok!

Ha valaki féltékeny rád, az egyértelműen azt jelenti, hogy azt akarja, hogy TE légy féltékeny Őrá! És tudod mivel keríted leginkább őrületbe az ilyen ribancokat?! Azzal, hogy rájössz bennük semmi olyan nincs mint amik Benned vannak! Azzal, hogy végre ráébredsz, hogy bármennyire is szeretne kitörni, ÖRÖKKÉ a Te árnyékodban él majd! Örkény István zseniálisan világít rá egy dologra: a szolgalelkűség, kihozza az emberekből a legpompásabb királyi előkelőséget. Lehetsz bármilyen szelíd vagy önfeláldozó és empatikus... Ha a közeledben egy csicska él, akkor csicskásként kezeled majd! Mint ahogy mondtam, minden féltékeny ribanc figyelemre éhes. Tudod miért nem fogja megkapni soha a figyelmet amire vágyott? Mert Te mindig egy Tőle jobb ribanc leszel. Amolyan nem törődöm fajta... Aki kedves, laza, könnyed, vicces, elegáns, mocskos... A csicskákat soha senki nem veszi észre. Mert a csicskák hagyják, hogy állandóan túl ragyogják őket.

 És ki ne ragyogna túl valakit, aki még hagyja is? 

Lehet pink a hajad és felpumpálhatod a fenekedet.... De a végén úgy is mindenki a 180 centis modelleket nézi majd! ;) 

zuhanás

Egy nagyon bölcs ember egyszer ezt mondta: 

bizalom nélkül nincs szerelem. 

Némi gondolkodás után rádöbbentem, hogy ez valóban így van. A bizalmatlanságom feléd kiölt MINDEN szerelmet belőlem... Nem tudom ki tehet arról, hogy nem bízok Benned? Talán én...  Mivel szeretőből váltam szerelemmé. Amit viszont BIZTOSAN tudok: nem akarom így leélni az életemet! A dolog visszafordíthatatlan. Szívem szerint választás elé állítanálak. Azt mondanám "én vagy ő". De nem a barátnőd és köztem kellene választanod...

Azt mondod nem jelent veszélyt? Én azt mondom egykor én sem jelentettem.

Azt mondod nem érzel semmit? Én azt mondom egykor irántam sem éreztél semmit. 

Azt mondod soha nem tennéd? Én azt mondom egykor velem se tetted volna. 

Azt mondod nekem soha nem hazudnál? Én azt mondom a barátnődnek is ezt mondod. 

Azt mondod szeretsz? Én azt: nem bízom Benned. 

A szerelmünknek olyannak kéne lennie mint a kötéltáncosnak a kötél. Biztonsággal kéne végig sétálnom rajta még akkor ha 80 emelet magasan vagyunk. 

Akrobata akarok lenni... Úgy akarok leugrani és zuhanni, hogy tudom, hogy ott állsz és vársz rám. 

Az egyetlen szerelem amit igazán akartam a mi szerelmünk volt! Az egyetlen ember, akit igazán szerettem Te voltál. Még most is kötéltáncos akarok lenni. Még most is akrobatának érzem magamat. De ma azért imádkoztam, hogy ne a mi szerelmünk legyen a kötél... És hogy amikor ugrok, ne te várj lent. Mert mindkét esetben úgy érzem, halálra ítélt vagyok!

küszöb,küszöb,küszöb...

Tudjátok, mi a baj azzal, hogy ha várakoztok még egy keveset a küszöbön, miután eldöntöttétek, hogy átlépitek azt és SOHA többé nem néztek vissza?

Hogy a régi élet bármikor visszahívhat egy laza numerára.

És tudjátok, mi a baj azzal, hogy ha a régi életünk berángat minket a küszöbről?

Hogy elgondolkozol azon, hogy talán még sem jó ötlet elköltözni. Hogy talán maradnál még. Hogy érdemes lenne még egyszer megpróbálni.

De a valóság az, hogy ha egyszer el akartál költözni, akkor már semmi értelme egy újabb próbának!

Ha költözni akarsz, fogd a csomagjaid és FUSS! Különben sosem szabadulsz...