Tudod az az érdekes helyzet áll fent, hogy néhány hete egy búcsú levelet posztoltam ki Miattad! Már akkor is úgy gondoltam, TE lehetsz az én nagy szerelmem. És már akkor úgy gondoltam, hogy ebbe nem szabad belefolynia a múltnak. Ma Neked írok egy búcsú levelet.
El kell, hogy mondjam, hogy nem tudom, hol rontottam el! Nem tudom, mit mondtam ma, ami ezt váltotta ki belőled! És nem tudom, hogyan csinálhatnám vissza. El kell, hogy mondjam, hogy végig voltak érzelmeim Feléd. Nekem ez sose volt csupán egy játék. Nekem ez végig Rólad szólt, egyedül Rólad! El kell, hogy mondjam, hogy nagyon fogsz hiányozni. Hogy belehalok, hogy elveszítettelek, hogy a Tiéd akarok lenni!
El kell, hogy mondjam, hogy soha senkit nem akartam ennyire szeretni, mint téged. És még soha senkit nem féltem ennyire szeretni mint téged. Azt kívánom bár visszacsinálhatnám, de félek, hogy ez lehetetlen! Sajnálom, hogy az első napunk az utolsó volt. És tudom, hogy azt akarod, hogy elfelejtselek, hogy TE is el akarsz felejteni engem... De én ettől már most sokkal jobban szeretlek! És tessék, kimondtam. Kimondtam, de még mindig elég gyáva vagyok, ahhoz, hogy ezt névtelenül osszam meg a Világgal... Remélem, hogy ezt elolvasod és remélem, hogy van valami halvány fogalmad arról, hogy ki vagyok! De ha még sincs... Hát elég ha azt tudod, hogy őszintén sajnálom, hogy elveszítettelek!
Tudod, drágám! A Világ soha semmiből nem tanul... Pedig Te és én nagyon jól tudjuk, hogy bármire képesek vagyunk. Remegett már nem egyszer a Föld alattunk. Eresztettünk már egy egész kontinenst víz alá csak, hogy bosszút álljunk! És tombolt már szélvihar jó pár földrész felett. Néhányszor valóban elragadtattuk magunkat és hagytuk, hogy az érzelmeink uralkodjanak rajtunk.
Előfordult, hogy ez belekerült egy-két emberéletbe...Az is megtörtént, hogy hűséges csalók módjára fosztogattunk, raboltunk és kaszinóztunk. Végig jártuk Las Vegast, baby! Igazi luxus kurvák voltunk... De mint minden bűnözőt, előbb-utóbb minket is bekaszniztak. Csinos rendőrbácsi jöttek értünk, egyik reggel az öt csillagos szállodai lakosztályunkba! Kopogtattak, türelmesen... És vártak...És vártak... És vártak... És mi ajtót nyitottunk. Először is a jól bevált módszert választottuk és azt tettük amihez értettünk. Csaltunk... De akadnak rendőrök, akik még mindig a bilincsekre izgulnak. És alig akartuk elhinni, hogy akadnak olyanok is, akik valóban lecsuknak majd minket. Talán az utolsó bűntettünk volt a legrosszabb mind közül. Orosz rulettet játszottunk, kicsit persze átírtuk a szabályokat. Körbe ültünk a barátainkkal és mindenki pörgethetett. Azonban amire senki nem számított, hogy csak nálunk van töltött fegyver és hogy valahányszor magunkat kellett volna fejbe lőni, mi fejbe lőttünk valaki mást.Most már mindenki halott körülöttünk. Kezdetben még óvatosan lépkedtünk a hullák körül. Mostanra azonban még táncolni is képesek vagyunk rajtuk. Úgy tűnik, mintha éveket töltöttünk volna börtönben. De igazából már nem is számít mennyi idő telt el. Ami igazán lényeges a mi kis történetünkben: hogy néhány napja szabadultunk! És velünk együtt a pokol is elszabadul!
