Megérkezett hát!
Mint azt mindannyian tudjuk, mielőtt igazán felkészülnénk a valódi szerelemre, szükségünk van egy őrült szerelemre! Keserédessel tartottuk a szokásos heti ebédünket a vizsgaidőszak közepette nagyjából egy hónapja. Ültem vele szemben, láttam, ahogy azokkal a hatalmas csodaszép kék szemeivel engem firtat, figyeli a mozdulataimat, a gesztusaimat, lesi a szavaimat, ahogy róla beszélek. Éreztem, hogy szkeptikus. A félelmét pedig még mellettünk öt asztallal is érezték. Annyira nevetséges, hogy néhány hét alatt mennyi minden megváltozik... Akkor még csak egy srácként emlegettük. Tisztán emlékszem a beszélgetés egy momentumára, mikor Keserédes úgy döntött őszinte lesz. Minden beszélgetésünk alkalmával van egy ilyen pont, amikor ő így dönt, mert valahogy dúl benne a harc, hogy nem bánt e meg ha kimondja, ugyanakkor tudja, hogy ha nem mondja talán örökké bánni fogja, mert majd végignézi ahogy összetörnek. Így hát kimondja. Mindig kimondja! És mindig nagyon hálás vagyok neki...
- Nem kell neked ez a srác. Balhés és amúgy se... Ne menj bele. - ezen a ponton úgy döntöttem a sült krumplimba temetkezem. Keserédes nem olyan mint Tavaszi Kollekció. Tavaszi kollekció szeszélyes, cseppet sem megfontolt, sorozatosan követi el élete hibáit. Keserédes a lánc ami a valóságban tart. Ha ő azt mondja nem kell, tényleg nem kell. És mikor már éreztem, hogy valamit mondanom kell, és mikor már majdhogy nem hazudtam neki, úgy döntöttem én is az igazságot adom ki.
- Bele fogok menni. - Keserédes a tőle várt reakciót hozta. Nem háborodott fel, nem akadt ki, pont olyan megfontolt, pont olyan nyugodt maradt mint az élet minden területén.
- Tudom... - mosolyodott el.
Minden alkalommal megfogadom, hogy legközelebb ha Keserédes azt mondja ne tedd, én nem teszem majd meg!
Egyszer valaki nagyon bölcsen azt mondta: Kölcsön kenyér visszajár.
Tavaszi kollekció szívek ezreit tépte ki. Férfiak százait tette tönkre, csábította el, hülyítette, etette őket. Azt mondtam szeretem őket csak azért, hogy egy pillanatra viszont szeressenek.
És most! Most, hogy a legjobban éhezem a szerelmet, most hogy a legjobban kell a rajongás, hogy valaki gyönyörűnek hívjon... Kitépik a szívem! Kitépik az összes eddig összegyűjtött szívvel együtt. Azt hittem hónapok munkája lesz ameddig összetör majd, egy életen át tartó sóhaj. Nos a lassított felvételű karambol néhány hétig tartott.
Egy valami van amit biztosan tudok: nem én leszek aki utoljára sír!
Szóval ez a helyzet: csalják a csalót, hazudnak a hazugnak, a szívét törik a szívtörőnek.
Higgyünk csak a városi legendákban! Fogadjunk szót a Biblia örök törvényének: ki mint veti ágyát... Mert előbb utóbb utolér és hiába töröd majd a fejed azon, hogyan kerülj megint nyerő pozícióba?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése