Belenéztem minden szekrényembe és fiókomba. Természetesen a fehérneműs fiókomba is. Csipke, fekete, fehér, selyem, szatén, fűző, melltartó... Nem is tudom, mihez hasonlítanám ezt? A női paradicsomhoz? A nélkülözhetetlen darabok. Amik egyszerűen kellenek. Ugyan csak mi látjuk őket -jobb esetben pedig nem csak mi - de kellenek! Már az én anyukám is így csinálta. Már az ő anyukája is ezt tette, és a dédnagymamámnak is ez volt a szokása! A titkait mindenki csipke alá rejti! Mi magunk sem tudjuk miért? De abban a fiókban lapulnak a szerelmes levelek... Az átsírt éjszakák emlékei, az öngyújtók, az utolsó szál cigaretták, ott lapulnak a drogok, a gyógyszerek. Ott lapul az életem! Nem tudom miért pont iderejtem el magam? Talán mert a csipke áttetsző! És nekem elegem van a titkokból...
Persze nincs jelentősége! De ha megkérdezném mi lapul a te bugyijaid alatt...
Mit hoznál fel a mentségedre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése