Voltak jobb meg rosszabb napok... Telt az idő. Egyszer fent, egyszer meg lent. Mentális zavar lehet, tudod? Legalább is ezt mondják. A hangulat ingadozások, az alkohol... Vagy csak ő. De mindegy is ki ő, vagy ki vagyok én. Mindegy mi a nevünk, mi lesz a nevünk és hogyan élünk majd. Mindegy kinek képzeljük magunkat, mindegy kivé váltunk egymás mellett vagy egymás nélkül. Egyszerűen csak élni szeretnék. Őszintén hittem, hogy szabad lehetek. Tudod olyan ez, mint mikor egy prostit átcsábítanak az egyik stricitől a másikhoz. Azt hiszi jobb lesz. Azt hiszi könnyebb lesz. De mitől is lenne könnyebb? Hiszen ő még mindig egy prosti. Még mindig egy prosti vagyok, csak egy másik stricivel. Esznek a férgek, belülről emésztenek. Hallom, ahogy mozognak bennem és felfalnak. Már régóta a boncasztalon fekszem. Már régóta árverezik a szerveimet, kilopnak és elrabolnak belőlem minden valaha volt értéket. Vitték a vesémet, vitték a gyomromat, a beleimet, vitték a tüdőmet is... Azt mondják az embernek mindig van választása. És most, hogy egy összegyűrt lepedőn fekszem ameddig kibeleznek és végleg kivéreztetnek, azon gondolkodom mikor volt nekem választásom? Mikor akartam én ide feküdni? Mikor is gondoltam úgy, hogy a szüleim irányítása, a barátnőim lelketlensége, a barátom uralkodása az én döntésem? Mikor váltam én az áldozattá? De már mindegy nem? Megerőszakolnak, kedves barátnőm. Éppen ezt teszik. Az egyetlen különbség a jelenem és a múltam között, hogy most nem egy ember próbál megszerezni magának, hanem öten húznak öt felé. A hullám felett állnak és vitatkoznak. Aztán már nem vitáznak csak viszik, viszik ami kell belőlem. Csak tépik, csak rángatják, csak vágják, csak rágják, csak húzzák és törik... Nem rezzenek. Csak bámulok és imádkozom. Talán egyszer véget ér, tudod kedves? Talán egyszer önmagam lehetek. De addig csak fekszem itt... Meredten a plafont bámulva, a romlott hús szagától bűzölögve. Szóval a kérdés, hogy mennyi időm maradt? Vajon elég erőm van e még ahhoz, hogy elvérezzek és van e bennem annyi akarat, hogy csak a fájdalomtól ájuljak el?
Vagy megvárom ameddig a szívemet tépik ki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése