Tudom, drágák! Tudom... Megint eltűntem egy időre. De nem csak én. Mindenki más is felszívódott. Nem volt miről értesítenem titeket. Nem kaptam leveleket, értékes szavakat amikről úgy gondoltam volna: EZT mindenkinek hallania kell, de még csak ihletet se kaptam.
Mesélhetnék ezer és egy millió dologról. Tényleg sok minden történik: karrier, pasi, család. Minden rendben. És ezt mind leírhatnám, ecsetelhetném. Úgy tehetnék mint a nagy írók szoktak. A sok sok sok keserű lábjegyzet között elejtenek egy boldog megjegyzést. De a boldog megjegyzés is csupán az édes közötti keserű keresése lenne. Az írók keserűek. Ezért tartják magukat különlegesnek. A keserűség miatt. Ők a meg nem értett költők. De szerintem mindenki megfejthető. Mindenki keserű. Senki sem elég különleges. Szóval egy szó mint száz, végre kaptam ihletet is, levelet is, szavakat is, amik elindítottak valamit.
Egy egyszerű kérdés körrel indult az egész. Egy barátnőm azt kérdezte "Elgondolkoztál azon, mit ünnepelnek most Húsvétkor a keresztények?". Én meg csak ültem, húsvét hétfőn, a kölnitől bűzlő hajammal, a kolbász-sonka-tojás előtt és bámultam ki a fejemből. Hát nyilván nem a húsvéti nyulat ami ideszarta a tányéromra azt a rohadt tojást. Szóval mit is? És akkor kezdtem el játszadozni egy gondolattal. Teli szájjal odavetettem ugyanezt a kérdést egy ateista barátomnak. Ő meg a teli száját kitátotta és farkasszemet nézhettünk a benne lévő falatokkal.
És ez lavinát indított el. Kerekasztal beszélgetést hívők és hitetlenek, ortodoxok meg ateisták között. Szóval volt mindenki, mindenki bőrében. Érveltünk egymás mellett, meg saját magunkkal szemben. Tudni akartunk. Többet akartunk tudni. Megérteni valamit, amit emberi agy képtelen megérteni. Borzasztóan bonyolult lenne leírni a beszélgetés, a vita minden részletét. De egy mozzanatot megosztok veletek. Egyetlen kérdést szeretnék most feltenni, Neked kedves olvasó, aki talán nem hiszed el vagy épp azt mondod elhiszed... Mi lenne ha azt mondanám igaz? Sőt messzebb megyek. Tegyük fel (pusztán a játék kedvéért), az elmúlt három-négy nap (erről is folytathatnánk teológiai vitát- de itt most nem ez a lényeg) történése igaz! Minden. Jézus meghal, keresztre feszítik, feltámad. Tegyük félre a csodákat, az előzményeket, a következményeket. Mindent. Csak ezt az egy mondatot fogadjuk el tényként egyetlen pillanatra. Jézus meghalt és feltámadt. Had ismételjem el még egyszer! Jézus meghalt és feltámadt. MEGHALT és FELTÁMADT. És nincs teológiai vita, nincs tudományos vita, nincs filozofálgatás. Tényként kezeljük, mint a gravitációt. Tudom, most az agyad hátsó zugából egy hang azt suttogja "Ez nem lehet!". De nyomd el azt a hangot és egyetlen percre, még egy további pillanatra kezeljük úgy mint Newton, Einstein vagy akárki más törvényét. Jézus meghalt és feltámadt. Ijesztő, nem? Egy halott ember. Életre kel. Sorsfordító pillanat volt, nem? Mikor először gondoltam így a feltámadásra, lejátszódott bennem a biológia (mint tudomány) minden nagy felfedezése. Pusztán egyetlen mondattól, ettől a három szótól (Jézus meghalt, feltámadt) darabokra hullanak világnézetek. Olyan tények, amiket TÖRVÉNYKÉNT kezelünk. Csak azért semmivé foszlanak, mert egy másik magasabb szintű törvényt fogadunk el alapul. A halál nem egy irreverzibilis folyamat. Gondold el hogyan állnak majd ezek után a sebészek a műtő asztalnál? Remeg e még a kezük? Vagy sírnak e még az anyák az elhalt magzatok/csecsemők után? Hallod e még könnyezni a gyermekeket mert a nagymamájukat örökre elvesztették? Nem, ugye? Síri csend van. Mert a halál tulajdonképpen nem is létezik. Legyőzték a halált. Jézus meghalt és feltámadt. Ne engedd el a gondolatot! Itt kell, hogy motoszkáljon benned!
Nincs erőm és időm, hogy elmeséljem mi mindent változtatna még meg, ha minden általunk elfogadott szabály alapjául EZT a törvényt fektetnénk le.
Kezeld tényként. Próbáld ki! A középkorban az orvosok magukon próbálták ki a műtéteket, mielőtt másokat "áldoztak" volna be. Műtsd meg magad! Nyomd el az automatizált hangot a fejedben, ami azt mondja, a feltámadás nem történhetett meg és ordítsd bele az éjszakába mielőtt elaludnál:
JÉZUS MEGHALT ÉS FELTÁMADT!
Csak egyetlen másodpercre gondolj bele! Egy picit kételkedj a jelenlegi felfogásodban... Csak egy pillanatra bizonytalanodj el, abban amit eddig biztosan tudtál. És kérdezd meg magadtól: mi van ha Jézus tényleg meghalt és feltámadt? Hátborzongatóan gyönyörű, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése