Levélrészlet, avagy atomórák és másodpercek

Nem rég egy kedves barátom mesélt nekem egy igazán érdekes történetet. A Holdra-szállás idejében, az akkori atomórák elvileg annyira pontosak voltak, hogy 300 évente késtek egyetlen másodpercet. Háromszáz évente egyetlen másodperc. Nem tűnik elenyészőnek? Ahhoz a sok sok ezer évhez képest amit már leélt az emberiség a Földön, az a rengeteg háború, a puccsok, a királyok akik váltották egymást, a forradalmak, az írók örök érvényű szerelmi történetei amit papírra vetettek... Mind-mind hosszú hosszú idő leforgása alatt alakultak ki, bontakoztak ki, váltak híressé vagy semmissé... És az atomórák háromszáz évente késtek egyetlen másodpercet. Valóban apró dolognak tűnik a történelem szempontjából. DE! Ha a Holdra szálláshoz ezeket az atomórákat használták volna több ezer kilométert tévedtek volna. Háromszáz évente egyetlen másodperc, egyetlen pillanat, amikor valószínűleg épphogy' megfogalmazódik bennünk egy gondolat, de ez sem tudatos. Egyetlen másodperc alatt olyan dolgok történnek velünk amiket az agyunk képtelen továbbítani nekünk gondolati szinten. Egy lélegzetvétel, de egy sóhajra már nem elég. És ez az egyetlen másodperc képes több ezer kilométert csalni. Képes minket zsákutcába vezetni, olyan katasztrófákat okozhat amiket talán elképzelni sem tudunk. Így a tudósok kifejlesztettek egy olyan atomórát ami 138 millió évente téved csupán! Zseniális nem? :) Mennyi minden ér bele egy pillanatba! Elgondolkoztam... Nagyon gyakran ugyan ez történik a mi életünkkel is. Néha egyetlen másodpercet tévedünk csupán... És mikor legközelebb az órára nézünk több ezer kilométerre vagyunk a célunktól. Eltévedtünk és talán sose találunk haza. Mégis van a történetben a tragikusságon és a múlandóság súlyán kívül valami felemelő. Mindig lehetünk pontosabbak. Talán egyszer eljutunk arra a szintre, amikor mi is 138 millió évente tévedünk. És talán az... Az csak méterekre sodor majd a célunktól. 

Szóval ez történik most... Itt ülök egy üres lakásban a padlón és az atomórákról hallott történeteken gondolkozom, amit a TE színházad juttatott eszembe. Messze kerültem attól a színháztól amiben otthon voltam. Pedig csak másodperceken múlott.