S. erős fejfájással ébredt. A szobájában be volt sötétítve, de még az erős függönyön keresztül is látta, hogy gyönyörűen süt a nap. Felült az ágyában és egy sóhajtás kíséretében erőt vett magán. Kitakarózott, bugyiban és a tegnapi pólójában volt. Nem sokat bajlódhatott az öltözködéssel vagy a zuhanyzással, miután éjszaka hazaért. Felállt, megkereste a köntösét. Nem vesződött azzal, hogy összekösse a köntösét, lány lakótársa volt. Csak azért kapott magára valamit, mert fázott és nem azért mert szégyellős volt. Mezítláb ment ki, teste végig sikongatott, ahogy végig sétált a hideg kővel kirakott folyosón, majd megállt a szépen linóleumozott konyhában.
- Jó reggelt! - mondta, S. a hajába túrva. A lakótársa Katie már régóta ébren volt. Látszólag készült valahova. Gyönyörű szőke göndör haja rendbe szedve várta, hogy végre találkozzon az első tavaszi szellővel és a már jól megszokott módon harcba kezdjenek egymással.
- Jó reggelt! - mosolygott vissza Katie. Ám az arcán tükröződött némi aggodalom. - Hogy vagy? - nem tudta eldönteni, mit mondhatna a kócos hajú, félig-meddig öntudatlan S.-nek. Csak nézte, ahogy S. a hűtőhöz megy, majd kinyitja azt. Egyik lábáról a másikra áll, vacillál. Szemmel láthatóan azt sem tudja eldönteni éhes e egyáltalán, nem hogy azt, hogy mit lenne kedve enni? Végül is úgy dönt kiveszi a tejet. A hűtőajtót visszazárja. Bedobja a mikróba a tejet, majd kávét önt bele. Jó erős fekete kávét. Megcukrozza, nem túlzottan, épp annyira, hogy a keserű íz megszűnjön. A folyamat gyorsan zajlik le. Mostanában mindig ez az első dolga S-nek. Egy jó erős kávé... Csak az első korty után válaszol. Katie türelmesen vár a válaszra, addig a saját ebédjével bajlódik.
- Jól... Bár hihetetlen hosszú volt a tegnap este. - felnevet. Újabb korty kávé. - A srácokkal meglátogattunk egy új klubbot! Nagyon jót mulattunk. Csak a fejem ne robbanna szét! - S. megforgatja a szemét, elmosolyodik, majd felül a pultra. A kávét maga mellé teszi, megvárja ameddig Katie már nem áll háttal neki. Csak akkor kérdez vissza. - Te hogy vagy?
- Jól! - Katie habozik Nem tudja, hogyan kezdjen bele. Úgy érzi itt az ideje figyelmeztetnie S.-t, már csak a módját nem tudja. - S, beszélnünk kell.
S. már sejti a folytatást. Látszik az arcán. Valami furcsa "prédikáció jön, emberek! Most figyeljetek..." grimasz ül ki az arcára. De nem szól semmit, csak várja a folytatást. Egy kis idővel megenyhül az arca, látja, ahogy küzd a szavakkal Katie és egy mosollyal próbálja szólásra vívni. Nem működik. Belekezd.
- Nézd, Katie! Nem hozok fel pasikat, nem iszom itthon, nem lövöm be magam, nem dohányzom. Tudom a házimunkát kicsit elhanyagoltam. De ma pont szabadnapom van! Kitakarítok mindent...
- Itt nem erről van szó S. A barátnőd vagyok. És kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztesselek! Két hete mindennap ittál. Mindegy, hogy itthon vagy nem itthon! Aggódom! Tudom, hogy ez nehéz időszak most Neked. De mi lenne ha nem a Világnál keresnél vigaszt, hanem Istennél. Már azt se tudom mikor vagy másnapos vagy mikor vagy még mindig RÉSZEG! Hetek óta ez megy. Kávén élsz. Nem is eszel. Amikor van egy kis szabadidőd és nem az állítólagos barátaiddal vagy, akik hozzáteszem egyáltalán nincsenek rád jó hatással, akkor meg futni jársz! Mintha elfuthatnál a problémák elől. Vannak dolgok amikkel szembe kell nézned! Nem dughatod a fejedet a sötét szobádba, meg az éjszakai klubokba.
- Először is... A barátaimat hagyd ki ebből! Mi az, hogy állítólagos? - S. kezd kijönni a sodrából. Katie ezt érzi is, de úgy dönt most vagy soha.
- Nézd, Spring!
Ha igazán a barátaid lennének, akkor ismernének téged! És aki ismer téged az tudja, hogy aki most velem szemben ül azon a pulton az nem a VALÓDI S. Ha a barátaid lennének meg akadályoznák, hogy elveszítsd önmagadat, nem pedig ösztönöznének arra, hogy ne foglalkozz ezzel! - S. megdöbben Katie szavai hallatán. Valójában még Katie is meglepődik. - S, változásra van szükséged! Imádkozz mert ezen egy hülye haverod se tud segíteni, még én sem! CSAK ISTEN!
S. már nem néz Katie-re. A bátorító mosoly lefagyott az arcáról. Dühös magára, hogy belekezdett ebbe a beszélgetésbe. De leginkább azért dühös, mert Katie-nek igaza van. Elgondolkozik azon, ahogy két héttel ezelőtt mekkora löketet kapott Istentől a gyülekezetben. Összehasonlítja azzal ahol most van... Az egész olyan távolinak tűnik. Isten, az Ő szeretete, mintha nem is léteznének. Könnyek szöknek a szemébe. Összeroskad, már nem figyel a tartására. A combjai szétlapulnak a konyhapulton, a térdére könyököl, arcát a kezébe temeti. Katie nem ijed meg. Higgadt marad, épp olyan, mint mindig. Nem tétovázik, közvetlenül S, elé áll. Átkarolja és hagyja hogy S, a vállába sírjon.
- Én már nem érdeklem Istent... - bömböli S. Katie pedig dühös. Rettenetesen dühös, amiért S, hagyja hogy ilyen hazugságokkal becsapják.
- S. ez a legnagyobb hazugság, amit VALAHA is hallhattál! Isten nem hagy el Téged! Isten szeretete nem múlandó. Ő úgy DÖNTÖTT, hogy szeret. Az Ő szeretete nem egy teljesítmény alapú szeretet. Csak kérd, hogy bocsásson meg! Ez minden...
És aznap este S. otthon maradt....
