Kölcsön kenyér, avagy csalják a csalót!

Megérkezett hát! 

Mint azt mindannyian tudjuk, mielőtt igazán felkészülnénk a valódi szerelemre, szükségünk van egy őrült szerelemre! Keserédessel tartottuk a szokásos heti ebédünket a vizsgaidőszak közepette nagyjából egy hónapja. Ültem vele szemben, láttam, ahogy azokkal a hatalmas csodaszép kék szemeivel engem firtat, figyeli a mozdulataimat, a gesztusaimat, lesi a szavaimat, ahogy róla beszélek. Éreztem, hogy szkeptikus. A félelmét pedig még mellettünk öt asztallal is érezték. Annyira nevetséges, hogy néhány hét alatt mennyi minden megváltozik... Akkor még csak egy srácként emlegettük. Tisztán emlékszem a beszélgetés egy momentumára, mikor Keserédes úgy döntött őszinte lesz. Minden beszélgetésünk alkalmával van egy ilyen pont, amikor ő így dönt, mert valahogy dúl benne a harc, hogy nem bánt e meg ha kimondja, ugyanakkor tudja, hogy ha nem mondja talán örökké bánni fogja, mert majd végignézi ahogy összetörnek. Így hát kimondja. Mindig kimondja! És mindig nagyon hálás vagyok neki... 

- Nem kell neked ez a srác. Balhés és amúgy se... Ne menj bele. - ezen a ponton úgy döntöttem a sült krumplimba temetkezem. Keserédes nem olyan mint Tavaszi Kollekció. Tavaszi kollekció szeszélyes, cseppet sem megfontolt, sorozatosan követi el élete hibáit. Keserédes a lánc ami a valóságban tart. Ha ő azt mondja nem kell, tényleg nem kell. És mikor már éreztem, hogy valamit mondanom kell, és mikor már majdhogy nem hazudtam neki, úgy döntöttem én is az igazságot adom ki. 

- Bele fogok menni. - Keserédes a tőle várt reakciót hozta. Nem háborodott fel, nem akadt ki, pont olyan megfontolt, pont olyan nyugodt maradt mint az élet minden területén. 

- Tudom... - mosolyodott el. 

Minden alkalommal megfogadom, hogy legközelebb ha Keserédes azt mondja ne tedd, én nem teszem majd meg! 

Egyszer valaki nagyon bölcsen azt mondta: Kölcsön kenyér visszajár. 

Tavaszi kollekció szívek ezreit tépte ki. Férfiak százait tette tönkre, csábította el, hülyítette, etette őket. Azt mondtam szeretem őket csak azért, hogy egy pillanatra viszont szeressenek.

És most! Most, hogy a legjobban éhezem a szerelmet, most hogy a legjobban kell a rajongás, hogy valaki gyönyörűnek hívjon... Kitépik a szívem! Kitépik az összes eddig összegyűjtött szívvel együtt. Azt hittem hónapok munkája lesz ameddig összetör majd, egy életen át tartó sóhaj. Nos a lassított felvételű karambol néhány hétig tartott. 

Egy valami van amit biztosan tudok: nem én leszek aki utoljára sír! 

Szóval ez a helyzet: csalják a csalót, hazudnak a hazugnak, a szívét törik a szívtörőnek. 

Higgyünk csak a városi legendákban! Fogadjunk szót a Biblia örök törvényének: ki mint veti ágyát... Mert előbb utóbb utolér és hiába töröd majd a fejed azon, hogyan kerülj megint nyerő pozícióba?! 

boszorkányok és varázslók, avagy hús vér férfiak

Boszorkánynak éreztem magam, és lassan a város minden zugában a hozzám illő Merlint kerestem....

 A varázslót, aki körül vibrál a levegő....

A szeretőt, aki a homlokán átütő kékes erecskéivel mindig levesz a lábamról. Olyan férfiak után kutattam, akiknek csuklóján kitapinthattam vérük lüktetését. Akik képesek meghallani, mit mond a papír a golyóstollnak. Akik egy tiszta lapon szétterülő tintapacába csodás figurákat képzelnek.Olyan hímnemű emberi lényekre akartam rábukkanni, akik akárcsak én, észreveszik a lebegő porszemet, és a rajtuk megtörő fény színeit. Társakat kerestem, akiknek hajnali négykor, egy diszkó büdös, mocskos vécéjéről a törékeny emberi lét jut az eszükbe... 

Hús, vér férfiakat, akikkel én is elevennek éreztem magam...

Vörös lámpás negyed, avagy hol az a pont?

Az a baj azzal, ha egy nő egyszerre több vasat tart a tűzben, hogy nem tud elvonatkoztatni. A férfiakban meg van az a különleges képesség, hogy kiválóan elválasztják a szexet a szerelemtől. Eddig szerény meggyőződésként élt bennem a gondolat, hogy erre senki sem képes. De néhány röpke egyetemi hónap után gyökeresen megváltozott a megcsaláshoz és a szerelemhez való hozzáállásom. A pasizás olyan mint a karrier építés. Mindig van egy hajtási időszak és mindig van egy "siker-időszak". Amikor bármibe is fogunk bele, az összejön. De vajon hány pasival erkölcsös még randizni? És mikor mondjuk, hogy lotyó? Vajon 5-6 ember belefér még? Vagy már lotyó vagyok? Vagy a lotyó nem a számoknál kezdődik, hanem ott amikor összekeverjük a neveket? Vagy rosszabb esetben akkor, mikor már meg sem jegyezzük őket? 

 

Vajon itt Budapesten belefér az ami New Yorkban? Létezik e a Szex és Budapest? A legnagyobb baj a mai világgal, hogy tele van előítéletekkel. És ezek az előítéletek csak a látható dolgokra vonatkoznak. Ha a melegek otthon maradnak és behúzott függönyök mögött csinálják amit csinálnak az teljesen rendben van. Ha egy nő titokban él szexuális életet, ha egy férfi titokban csalja a feleségét és ez soha nem derül ki, ha a prostituáltak nem minket próbálnak befűzni és ha a pornó filmek nem a plakátokra vannak kivetítve a parlament mellett, akkor az erkölcs csúfos kudarcot vall.

Ha otthon a sarokban csinálod, akkor nem számít mit teszel?

 Szóval ezen a síkon ha 5-6 emberrel találkozgatok még belefér, ugye? Csak ne tudjanak egymásról! De van e az a pont amikor a melegek elgondolkoznak rajta, hogy helyesen cselekszenek e? Amikor a  nők ráébrednek, hogy olcsón adják magukat, amikor a nős férfi egy pillanatra ránéz a feleségére és elönti a kétségbeesés és a lelkifurdalás? Van e az a PONT amikor az erkölcs túllép a titoktartáson és megálljt parancsol? 

Szexpartnerek, potenciális jelöltek, potenciális jelöltek akiket meg fogunk csalni, jelöltek akiket megcsalunk.

De a megcsalás hol kezdődik?                      

       Már az első randi után félrelépés                
vagy az első szeretlek a mérföldkő              
és addig a szabad lámpa villog?                    

És ha igen, akkor elég vörösen izzanak a fények?