Tudjátok, hölgyek! "A játékos", akiről néhány hete írtam... Szóval bonyolult véget ért a "kapcsolat" (az ő kérésére írom idézőjelben!). Veszekedések, meg flörtölések, kényelmetlen ébredések... Az egész tényleg bonyolulttá vált. Szóval most! Néhány héttel később amikor a szokásos összeröffenésünkön ültünk, a szokásos koktélokat iszogatva, könnyeden, nevetgélve mesélt a történet végéről. Elmondta, mennyire buta volt, hogy pusztán lustaságból nem próbált továbblépni, na meg, hogy mennyire egy utolsó dolog volt azt hinni, hogy egy "olyan" (idézőjel az oroszlán kérésére) személyiség majd megváltoztathatja. Rengeteg dolog ragadta meg a figyelmemet miközben önfeledten beszélt... A néhány hétig tartó "sose kellett még férfi ennyire-állapotból", eljutottunk az "azt sem értem miért néztem egyáltalán rá- állapotig". Ami persze sértő lehet a férfi számára (aki valószínűleg bele-beleolvasott már néhány posztomba és talán ezt is végigolvassa majd). De ezennel had jegyezzem meg: Nincs ebben semmi sértés! Egészen egyszerűen úgy érezted nyeregben vagy... Tudom, hogy szeretnéd azt hinni, hogy hiányzol "A játékosnak", de had törjem én össze ezt a hiú ábrándot. Eszébe se jutsz... "A játékos" igazi hölgy, azt mondta sose szeretne bántani, hogy ha legközelebb lát (bár én őszintén remélem, hogy soha többé nem részesít abban a kegyben, hogy még egyszer rád néz), úgy tesz majd, mintha soha semmi nem történt volna köztetek. Egyszerűen köszön majd Neked és elmegy melletted, mintha egy ismerős idegen lennél. Hát nem ez a legnemesebb vereség amit nőtől látunk!?Az egyik dolog ami annyira megragadott abban ami történt kettejük között, hogy "A játékos" egy szó és egyéb nélkül beismeri, hogy ezt a menetet elvesztette. Mégis úgy érzem van benne valami előkelő még a csata végén is. Királynőként száll ki a ringből. Szinte látom magam előtt, ahogy megtörli a felcsattant véres száját. Rámosolyog az ellenfélre, talán még kezet is ráz vele, majd magasra szegett, emelt fővel távozik még azelőtt, hogy a legutolsó ütést is megkapná.
A történetük óriási vitával végződött. Ronda dolgokat mondtak egymásnak. (Egy valaki biztosan...)
És ekkor elhangzik az a mondat, ami megmutatja az életnek, hogy az igazi játékosoknak is van humorérzéke:
"Tudjátok lányok... A hölgyek nem kezdenek veszekedéseket! De ők fejezik be..."
És az egyetlen dolog amiben "a játékos" különbözik egy hölgytől, hogy ő nem szégyell veszekedést kezdeményezni. De ami biztos... Ő fejezi be!
Szóval, hogy mi a lényeg? Mi az a végzetes tanulság amit majd napokig forgatunk magunkban a történet olvasása után?
Néha a férfiak azt hiszik fontosak... Azt hiszik, kellenek. Azt hiszik, hiányoznának. Néha a nők meg vannak győződve róla, hogy a férfiak fontosak. Azt hiszik a férfiak kellenek a nőknek. Azt hiszik, hiányoznának nekik. És az ilyen történetek alkalmával mindkét félnek rá kell jönnie, hogy nincs igazuk. Mert az egyiknek nem hiányzik a másik. A másik viszont szembesül a ténnyel, hogy nem hiányolják...
Így hát nézzünk körbe hölgyek! Ha a lelkünk mélyére nézünk... Hiányozna nekünk az aki mellett felébredünk reggelente?
És kedves urak! (Igen, akár TE is kedvesem, a "kapcsolat" nyertese") Nem hiányzik, hogy hiányozz neki? Mert ha egy kicsit is úgy érzed igen... Talán érdemes lenne addig a tudtára adnod ezt, ameddig ő nem jön rá, hogy nem hiányzol... Vagy ameddig még nem tud mit kezdeni a felismeréssel!
